A Mikszáth-szöveg ugyanis mindig vibrál a hétköznapiság, a széles körű szórakoztatás és a szinte lételméleti kérdések közt, ráébreszt valamilyen történelmi, személyiségbeli általánosságra vagy sorsértelmező összefüggésre. De Mikszáth nem ítélkezik, nem analizál. Sokkal inkább relativizál. Abban az értelemben, ahogy azt a 20. század felé közeledő, nagyon megváltozóban lévő világban megtapasztalja és érzékeli.
